Kövesi Gyula - Versek

Borítóterv: Bán Sarolta fotóművész Szerkesztette: Abonyi-Kövesi Zsazsa és Gold J. Márton

A Költő 1924. augusztus 21. született Budapesten. Érettségi után a bankszakmában helyezkedett el.  Az Országos Takarékpénztárnak alapításátó...

Éjjel születtem. Fekete, bús viharos, sötét éjszakán. Szemem éjszín volt, a hajam dús és nem tudtam még, hogy mi vár rám… Lassan fejlődte...

Miért születtem én ide? Ostoba, önző emberek közé. Korlátolt rabszolga-világba. Gyilkos „Kultúra” álarca mögé? Születtem volna pálmaszige...

Itt hagyni kedvest, apát, anyát, otthont, szeretteket és Hazát, életet adni semmiért… Miért?! Miért!? Pisztollyal menni páncélosra, ágyú el...

Ez a sok eső tán figyelmeztet: „Meddig tart még a béka-egér harc? Elmoslak ember!” Ágyú dörög, a hegy belereszket… Nem fog az intés, Gyűl...

Óh! Mily áldott vagy Szekszárd vidéke: nyugalom, béke, csönd és kedély… Itt tán megnyugszik dúlt szívem végre és már nem bántja zaj, szenv...

Két magyar poharazva, sóhajtozva beszélget. Könyökükkel támasztják az asztalt, tenyerükkel meg nagy busa fejüket… Hej Sógor! Szól az egyi...