I. San Marino
A természet kitalált
egy mesét. A színtere
San Marino. Témáját
a népek vitték színre.
Jöttek viharok, szelek
dörgött a történelem,
de a régi díszletek
színe, éke sértetlen.
S mi, hogy járunk az utcák
ős, sikátor fonalán
kérünk, vigyázz rá tovább
védő San Sebastian.
II. Firenze
Sok-sok évet ugorva
látogatjuk Firenzét.
Kezünk kőre, márványra
simul. Buonarottét
várjuk. Az Ő Dávidját …
Nincs itt. Csak másolata …
Bruneleschi – kupolát
csodálunk ámuldozva,
meg van a Vecchio-híd,
az Arno habját hordja,
de mondd Fiorentina
hol vannak virágjaid?
III. Ravenna
Ki vagy Te ismeretlen
aki ezt megálmodtad?
És hol bújsz meg Mesterem,
ki e csodát formáltad?
Kit most a mennyezeten
a mozaikja láttat?
Mert, hogy millió színes
kavicsból kitekintesz
Te ezzel bemutatád
már örökre szólóra
Julián s Teodora
fenséges, holt udvarát.
S a számtalan munkáskéz
mondd, hol porlik Ravenna?
Mely a követ faragta
míg a Mester mondá: kész,
már csak illeszteni kell
egymáshoz színt és formát,
hogy ott lehessen a Kép,
mit feltétlen látni kell
még sokezer éven át.
Utas, aki erre jársz,
ne tegyél mást, Rá vigyázz,
mert szívszorítóan szép!
