Te Vas-utcai osztálytárs,
aki harminckilencünkből
az Életet záró vizsgán
mint legutolsó abszolválsz,
Te hívd össze a fiúkat:
találkozzunk fenn az égben
s egybegyűljenek akik a
Túlvilágban szétszóródtak.
Többen máris erre várnak:
a Létből sokunk levizsgázott
- nem kell többé már tanulni,
mindegy milyen az osztályzat -.
Mindegyikünk sorra kerül
(ahogy az Elnök beszólít)
és a feltett kérdésekre
megfelelni ott sikerül!
Harminckilencen (de rég volt!)
együtt kezdtünk el „megérni”,
a Vas utca napsugara
sejtjeinkbe beivódott
és megjelölt, mint valami
csapattagot és jöhetett
háború, család, hivatás …
Te maradtál Vas-utcai!
Ezért kérünk Téged ismét:
megbízásunk teljesítsed
miután Te is átlépted
a nagy vizsgahely küszöbét!
