Az Őrség eldugott kis falvait járva
Meglep egy-egy hely nevének furcsa bája:
Galambosszer, Papszer, Csörgőszer, Pityerszer,
És mindegyikből kicseng az a szó, hogy „szer”.
Rájöttem, hogy régről szeretem ezt a szót…
Mikor arra utaztam éppen szerda volt…
Lám „szeretem”, „szerda”… ez a „szer” szó kísért.
Mi ez? Tán varázslat? Mit jelent és miként?
Vizsgálni kezdtem a szavak szerkezetét,
(ez is egy „szer”-es szó!) hadd tisztuljon a kép…
De az nem tisztul, sőt oly szerteágazó
A szerep mit játszik nyelvünkben ez a szó,
Hogy szerintem a nyelv ősi szervezete
Bontakozik itt ki… (Figyelj a „szer”-ekre!)
A legszebb érzésről szól ez a szó: szeretlek,
Alkotok, mikor a fészerben szerelek.
A fontos dolgoknál: élelmiszer, gyógyszer,
A jelzők: egyszerű, nagyszerű, középszer,
És számszeríj is volt kezünkben nemrégen,
Szép magyar város Csíkszereda Erdélyben…
Jószerivel ennyit…
De ugye igazam van,
Hogy a múlt üzen e különös szavakban.
S szerencsések vagyunk, hogy ilyen nyelvünk van.
