Szó és beszéd, minden profán.
De hogy mondjam el, mit érezek?
Csak bódulok, mint egy csodán:
Lehet, hogy itt anyag rezeg?
Valóság az, hogy hangszeren
Játsszák ezt az égi szépet?
S a hangok, ily fenségesen
Emberműként földről kélnek?
Tér és Idő vesz még körül,
Vagy eltűnt minden dimenzió
S a hallgató az űrben röpül?
Repíti fény? Éterhajó?
A Mindenség titkát zengi fenn,
De lelkemből formáz rádiót
S bennem teremt a végtelen
Zene ezer dimenziót.
Égi igézet! Fogva tart,
Támad, árad, áthat, ellep,
De oszlat lelkemben bút, zavart.
S nyugtatja lázát idegemnek.
Zene! Gyógyíts! Segíts! Vezess!
Csodálatos szimfónia,
Hogy költözzön e szegény sebes
Szívbe újra harmónia,
Hogy megtalálja azt a szívet
Kiért a vágy árva maradt,
Ki egy kicsit továbbszeret…
S mutasd meg végre, hogy lehet
Megtalálni önmagamat?
