Őrségi erdők hadd köszöntselek.
Simítsam meg a lombok bársonyát,
Boruljak térdre s szent áhítattal
Töltekezzem el újra bennetek.
Sötét, rejtelmes mélyeiteket
Meg-megpásztázta a történelem,
De a sűrűben nyitott csapáson
Minden vészeken átvezettetek.
Őrt álltatok, ha ellenség tört ránk.
Fátokból készült fegyver és szerszám,
Épült fel a ház, iskola, templom,
Általatok lett meleg a szobánk.
Adtok virágot, magot, levegőt,
Bennetek rendre újul az élet,
Sziklát repesztő gyökereitek
Lágyan takarnak régi temetőt.
Őrségi erdő nagyon féltelek.
Kalmár ujjakkal babrálnak rajtad,
Farönkjeidet külföldre hordják –
Vigyázz magadra!
Legyen e vers is védő fegyvered!
