Gondoltad volna valaha,
hogy láthatod, hogy érintheted?
Eddig csak távolit, elérhetetlent jelenthetett neked
(geográfus tabló, korhadó keretű)
és most végre itt vagy!
Eddig is halhattál arról, hogy nagyon nagy,
de azt nem sejthetted, hogy ilyen gyönyörű!
És hogyha átléped a sivatag vonalát,
e ponton megszűnik és újrakezdődik a világ.
Itt minden végtelen, itt minden közeli,
itt minden folytonos, itt minden egyszeri,
itt minden állandó s változik eközben:
dimenzió, forma, a szín, a fenn és lenn.
Az egész egy lepel, művészin hímezett,
feltüremlő, átbukó, redős selyemszövet
s alul buján puha ingerlő idomzat.
Tapintod, szétnyílik, befogad, beszippant…
az akkordjára váró Számum üzenete.
Dicsérje sors kegyét versem minden sora,
hogy vendéged lehettem csodás Tunézia.
