Éjszaka van. Nem tudok aludni…
Forgolódom az ágyban nyugtalan…
Eszembe jut ezeregy gondolat,
Majd meg eltűnik, mint jött, nyomtalan…
Kint ónszürke fénnyel dereng az éj
S bamba arccal néz be az ablakon.
Nem lát semmit, csak én vagyok itt benn
És a csönd ivor zenéjét hallgatom.
Százezer hang szól ez ős zenében,
Mely az örök istennel egyidős,
Mégsem fáradt el, mindig ugyanaz,
Mindenütt ott van, szerény, de erős…
Nézem a fekete színű szobát,
Látok százféle színárnyalatot…
Ha festő lennék, ilyet festenék,
Csupa ily fekete változatot…
Múlnak a percek… Szívem most még a
Boldog ifjúság dalát dobogja,
De hull, hull tovább egyre az idő
Soha nem fogyó konok homokja…
