A Plitvice-i tavaknál

Vízfüggönyök. Hófehér csobogás…
A zöld színnek sok-sok változata,
Opál, türkiz a tavakon…
Ugyanazt látod, mégis mindig más,
Ahogy botorkálsz itt ámuldozva
E tündértáji tárlaton.

Nem is tárlat ez, de egyetlen nagy
Örökmozgó mű, mit megtervezett
És működtet az Alkotó.
S mit csinálsz Te, ahogyan benne vagy?
Fáradsz, mint a kéjben, de élvezed,
Nincs más mi ehhez fogható.

Plitvice, te fenséges! Egyszeri
Bájaid, mond mikor tártad fel?
Ki volt ki először látta?
Tudta mit talált? Vagy csak valami
Vadnyomon tévedt el egy ősember?
/Én féltékeny lettem rája!/