Dióverés, szüret, kukorica-fosztás.
Újbor. A levelek színe arany-rozsdás…
Nyugalom, csend, béke. Sehol sincs félelem.
Mit nekem a tavasz, én az őszt szeretem.
Járni az illatos avar puha plüssét!
Nézni a kék légben ökörnyál ezüstjét!
Vénasszonyok nyara! Milyen jól ismerem!
Mit nekem a tavasz, én az őszt szeretem.
Most megindul a szél. Hangja olyan mintha
Valami titáni szimfónia zúgna…
De jó sétálni a gondmosó esőben!
Mit nekem a tavasz, én az őszt szeretem.
Megpihen a szív is. Nincsen már vágy benne…
Nem kérdez a jövő, mintha nem is lenne…
Az életem rossz volt? Már nem is emlékszem…
Mit nekem a tavasz, én az őszt szeretem.
