Régi életemben talán fakír voltam.
Nagy fekete fakír.
Indiában éltem, szabadon, magamban.
Éjszínű szememmel mindent láttam akkor:
Láttam mi volt, mi lesz.
Mindent tudtam Létről, Istenről, Halálról.
Most nem tudok semmit: Bús rabságban élek,
Puha hús-bilincsben,
Csak néha tűnnek fel a lelkemben képek.
Meg is fognám őket, ámde messze szállnak,
Úgy, mint az álomban…
Visszatérne mind tán földjén Indiának.
