Kezdetben csak rokonszenvet éreztem irántad. Játékos szimpátiát. Amolyan „hátha” barátságot. Meglepően jó érzés volt, hogy a legtöbb esetben egyezett a véleményünk irodalomról, művészetekről, politikáról. Aztán megéreztem, hogy tovább is jönnél velem, mint a barátság. Felejthetetlen első csókod szűziessége és első magad átadása, mely egyszerre volt tartózkodó és mágnes-sugár izzású, hogy még most is elönt a forróság, ha rágondolok. Mégis a következő pár együttlétünk idején csak szép kalandot láttam kettőnk viszonyában, nem többet. Istenem! Csak rögzíteni tudnám azt a csodát, ami velünk történt! Azt a folyamatot, ahogy fokozatosan mind közelebb kerültünk egymáshoz! Ahogy egymás tanulása közben új meg új képességeket fedeztünk fel magunkban is! Azt a gerjedő, áradó, állandósuló harmóniát, ami minden együttlétünk élvezetét minden előzőnél magasabb fokra emelte! Az örömnek, az örömszerzésnek és az örömszerzés örömének egymást erősítő láncolata volt ez éjről-éjre, napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra. Állandó lelki-testi libidóban éltünk. Ha elváltunk, nem szakadt meg a varázs. Kimondatlanul is tudtuk, hogy bármikor a megismert szférában folytatódhat és újabb világokat tárhat fel. Minden percben minden pillanatunkat áthatotta egymás bizonyossága.
Én ilyet még soha nem éreztem. Valami hallatlan nyugalom és erő és biztonság szállt meg, ami poklokon tud győzni. Fokozta ezt annak tudata, hogy – úgy éreztem – Benned is elárad ez az érzés és én vagyok ennek kiváltója.
Közben megismertem múltadat, körülményeidet. Két félig-meddig linkóci, egoista férj, csélcsap, bohém barát, deklasszált család, anyagi gondok, intézetben sínylődő gyerek, ide-oda csapódó, vergődő lélek. Elhivatottságom nyilvánvalóvá vált: engem szemelt ki a sors, hogy hajótöröttként mellém sodródván belém kapaszkodhass. Bíztál bennem és ennek tudata, – testi-lelki harmóniánk mellett, azzal együtt a teremtés képességének érzetét terítette rám. Azonos volt ez azzal az érzéssel, amit korábban egy-egy vers befejezésekor éreztem. Csak ez intenzívebb, állandóbb, mélyebb és valóságosabb volt. A költészetemmé lettél. Benned írtam a verseimet…
