Elsuhanó alakod sziluettjét
Szívünkben őrzi az emlékezet
S hozzáigézi a képzelet filmje
Az izmoktól feszülő termetedet.
Ahogyan a gyors köröket futod
Villámként a kertben, félnek a fák
S ahogy megállasz, felveted fejedet…
(Hadd ünnepeljen a néző sokaság).
Látjuk orrvonalát őzike fejednek,
Mozgékony füled jelbeszédeit
S ahogy üdvözöltél bennünket Te drága,
Halljuk örömöd groteszk hangjait.
Kívül öntörvényű hősi jellem,
Intimszférádban tartózkodó báj,
Mindez Te voltál Omár nekünk.
Most az új lakásban nyugodtan heversz.
Vársz ránk, mert tudod, hogy hazajövünk.
