Óh! Mily áldott vagy Szekszárd vidéke:
nyugalom, béke, csönd és kedély…
Itt tán megnyugszik dúlt szívem végre
és már nem bántja zaj, szenvedély…
Présházkoszorúzta dombhegyed éltet,
nem is vagy város, inkább nagy falu,
csendes éled nyugalmas élted,
ide nem ér el vérhab, háború.
Körötted mindenhol ágyú morajlik.
Vértengerben vagy Te béke-sziget.
Itt nálad csak a kis patak zajlik,
ez ami hozzád vonz engemet….
