Éjjel születtem. Fekete, bús
viharos, sötét éjszakán.
Szemem éjszín volt, a hajam dús
és nem tudtam még, hogy mi vár rám…
Lassan fejlődtem, gyenge voltam,
- vézna apróság, nagyszemű -
de azért mégse zúgolódtam.
Jó volt élni! Szép, nagyszerű!
Felnőttem. Célom a Művészet
és a nagy Szépségkoszorú.
Álmodtam róla csodaszépet,
de szétszórta a háború.
Talán holnap már meg kell halnom
mégse szánom az életet:
nekem már kész a számadásom,
megbántam minden vétkemet.
Uram! Haláltól sose féltem,
ha úgy akarod, úgy legyen…
De a húsz évet, amit éltem,
neked ajánlom Istenem!
