_________ __ _________
Ne dobj el!
Látod, tudom én
az élet korund-korongja lecsiszolt,
megkoptak íves hajlataim,
a hajdani szép szegleteim kisimultak,
elszürkültek a színes rajzolatok,
melyek olajos csigarendre meredten
új változatosságokat
rendrendre felidéztek,
formám dísz-szerepet betölteni nem tud..
De ne hagyd, hogy haszontalanmód
félrehajítva heverjek hidegen!
Végy újra kezedbe. Meglásd
a sors megmunkálta sima szilárdság
még jól esik majd törődött tenyerednek!
Tégy be tűzebe! Ha felmelegítesz
rólam visszasugárzik hő-delejed
és így lesz majd könnyebb elviselhetni
fagyot, fájdalmat, éjt, görcsöket.
Gerjeszd fel kristály-rács szerkezeteimnek
poláris fényeit, szivárványait
és Te tudod azt is, hogy mily energiákat
szabadíthatsz fel atomjaimban,
ha szeretetedtől titkos pályáikon
átrendeződnek az elektronok!
Hát ne dobj el!
__________ __ ________
