Szigliget füvén ébredtem föl én
A Balaton zsongott altatózenét
S ébren álmodom most, mert csodálatost
Látok mindenütt. Oh! Minden, de szép!
Színek – pirosak s zöldek – lobognak
A formák tiszták és anyagtalanok…
Az ég azúrja fenn, a víz smaragdja lenn,
A színszimfóniában ellenszólamok.
A légbe – a kékbe – a nap szövőszéke
Sávokat húz a lombokon át
S én földre borulva szívom magamba
A nyáralkony édes áhítatát.
Kint és itt bent hallgat a csend…
Tán örökig tart a pillanat is…
Olyan ez a kép, mint egy boldog rév…
Lehet, hogy leszek még boldogabb is?
