Királyi Krakkó
Báthory hamvát
Hűséggel őrző
Testvéri város.
Királyunk jött át
Kapudon rég. Ő,
Ki miatt szoros
Köztünk a kapocs:
(Jagellók, Hedvig…)
Vengerski, Lengyel,
Ugyanaz a sors
Jött velük mindig,
Amely
Hol sújt, hol emel.
Kövedet járom
Sötétben, ködben…
Barbakán, a vár:
Dicsőült korok…
Szellemed látom
Kopernik. Közben
Balassi is jár
Előttem. Lantot
S Júlia-dalt hozott.
Fölöttem hegyként
Tornyosul a Dóm.
Itt imádkozott
Úr s pór, ha megtért
Isten,
Fénylő utadon.
Középkor tárul
Elém: a Főtér.
Paloták, tornyok,
Ragyogás. A nép
Zsibong. A távol
S közel összeér…
Központ: a csarnok,
Ahol most a szép
Posztókból eléd
Bálákat bont fel
S mindez nem elég:
Látod, hogy ível
Épp a Reneszánsz.
Téglafalú, ős
Váradba fáradt
Lábakkal értem
Végre fel Wawel.
Itt minden erős,
Hatalmas maradt.
A történelem
S a Wisla ölel.
Lángokat lövell,
Bár csak szobor már
A sárkány, s ne várj,
Mert nem ünnepel,
Itt csak gyalog jár
S teszi
Dolgát a király.
