Állok a völgyben, nézek a hegyre,
Lenn a szurdikban csörg a patak,
Fenn a hegytetőn százszínű színre
Kósza felleget fest be a nap.
Elszórtan itt-ott, présházak barna
Zsuppfedelétől kedves a táj.
Mennek a rendek sorban a dombra,
Szőlőkaró-had sorfalat áll.
Köztük kapál a görnyedő gazda.
Enyves a föld és súlyos a hant.
Tüzel a csősz egy seregély csapatra
Hangzik és messzi hallik a hang.
Megy le nap már, halványul fénye.
Szürkül a völgy és szürkül az ég.
Este lesz lassan, kis tanyám mécse
Oly biztatóan, kedves ég.
Jó itt élni a távoli présház
Szomszédnélküli szűk szigetén
Itt nem érhet az emberi gőgmáz
S végre magamnak élhetek én.
