Tavasz.
Zöldellő fű selyemágyán
Bomló bimbók bíbora.
Nász van minden éjszakáján.
Fény és csók a nappala.
Nyár
Bódult forróságok, tikkadt lázak ideje.
Vajúdó kínban lüktet a tér.
Megtermékenyedett már a természet méhe,
Most születik meg a kenyér.
Ősz
Sír a táj, könnye hull. Siratja virágát…
Minden elmúlik, arra tanít…
Keresed múltad boldog világát
Emlékén ejted bús könnyeid.
Tél
Fehér, tiszta hó temet be
Megunt barna bűnöket…
Jóságvágy jön a szívekbe
S földre száll a szeretet.
