Síkfőre jöttünk mi nagy hegyet mászni.
Erdőben kis lak várt, színes mesekép…
Tóparton domboldal száz útja fut hozzá,
fáradt idegünknek nyújt pihenést.
Vártuk a napsütést! Vártuk, de hát sajna
nem jött a nap, de jött jéghideg szél:
képzeletünkben már hó hullott az égből,
pedig hát nem volt más, mint sárga levél…
Sárguló avarban jártuk az erdőt,
virágot szedtünk a rét szőnyegén,
de felmelegedni a kis szobába tértünk
s nyarat idéztünk a kályha hevén.
Síkfő és Várkúthegy, Noszvaj-i szép kastély,
Forrókút, Avasdomb… Térkép a táj…
Átfonják, mint erek jelzett úthálók…
Síkfőkút! Itthagyni Téged, de fáj!
