múltat idéz Dublin, járva utcáidon:
Őslakosok, majd ír, gael évszázadok,
kirajzás északra skótnak. Burgonyavész
miatt óceántúl. Belharcok, éhezés…
De a kegyetlen sors vad, sötét fellegén
a múltban is volt már, hogy átvillant a fény:
Jött, nem tudom honnan, Patrick a szent barát,
elhozta Krisztus s Róma lelki támaszát,
született O’Connel, írek Széchenyije,
támadtak költők (az angol nyelv zsenije
mindegyik): Wilde, Keats, Joyce, Shaw,
ezer év után új ír állam! Önálló!
Most: fejlődés jele, amerre csak nézek…
Csúcstechnika… Az ír lányok, fiúk szépek…
Fák, virágok, gyönyörű zöld fű mindenütt…
Dublin! Tegnap esett, de mára kiderült!
Köszönöm, hogy fogadtál. Úgy érzem, talán
valahogy rokon vagy. Üdvözöl a hazám.
