Erdély! Túl Váradon s a hágón,
Mely „Király” is lehet végleg,
Hűtlen rokonként vársz-e még?
Kevély, szép bérceid mintha vádlón,
Könnyázottan merednének
Hol fenyves szült regéket rég.
Örök keret, Kárpátok karéja
- Feltör a gyermeki fohász –
Vonj magadhoz, ne engedj el!
Jövök, mi még hátra van: az útra
(Rejtett szív – szellemi poggyász)
Megrakodni kincseiddel.
Járni táncot, mit csak csángó tud már…
Vetni székely mécs sugarát
A jövendő lépte elé
S látni, hogy eregel a holdvilág
Százezer székelykapun át
