Megjött a reggel frissen, hidegen.
Fénykévéket szórva már kel fel a nap
S messze űzi a sötét árnyakat.
Fut az Éj is e hazárd idegen
S szennyes vackába búvik, remegve
Az új nap igaz kristálypallosától,
Mellyel a szűz, fényköntösű, bátor
Küzd az örök, szent Világosságért…
A rabságából szabaduló Élet
És az újból elnyert szabadságért
Hálazsolozsmát zeng az Istennek.
Ébred a Mozgás is nagyot sóhajtva:
Tüzes alarmként száll a sóhaja.
Megrázkódnak a füvek, levelek
Hatalmas hangjától: Éledjetek!
Bokrok, rengetegek, fák, ligetek,
Állatok, véglények és emberek!
Ébredjetek! Új hanggal izenem,
Mert vár a Munka és a Szerelem!
