Bálványosvár, Szent Anna tó: mondák hona.
Időtlenség mondhatatlan hangulata.
Álom-tájon jár ki erre vette útját.
Tündér nyitja fel a mesék lezárt kútját.
E mély kútból én is mesét merítettem:
„Valamikor nem volt itt tó, de még hegy sem…
Gazdag főúr élt e tájon hajdan. Egyszer
Várúr akart lenni, várral és várheggyel.
Hogy tébolynak tetsző tervét teljesítse,
Luciferrel kellett szerződést kötnie:
Az majd hegyet emel égig érő csúccsal,
A hegytetőn várat, cifra szép tornyokkal.
A főúrnak esküt kellett tenni arra,
Hogy ő és népe áttér bálványimádásra.
S elkezdődött… Igénybe vett ezer estét,
Mire a szükséges követ kitermelték.
S újabb ezer éjfélt ütöttek az órák,
Míg a közel magasodó hegybe hordták,
Ezer éjen épült fel a vár is végre
És állt már a bálvány, Sátán ünnepére,
Mert kell, hogy végezvén az ördögi munkát,
A nagy művet, remekművet, felavassák.
A felavatáshoz áldozat is kell még…
Erre a legszebb lányt, Annát kiszemelték.
Várudvar. Szertartás a bálványkő előtt…
Várúr s a nép, papok, ördögfiak együtt
Bálvány, torony ledőlt, nem menekült semmi,
Az égből iszonyú zuhatag ömlött le,
Mindent és mindenkit sodorva a mélybe…
A kőbányagödörnél tó keletkezett
(Ez a Szent Anna tó) és mindent ellepett,
Csak Anna lelke az, mely hattyúként visszajár…
A várromos hegy megvan. Az a Bálványosvár.
